Hírek

A koronavírus járvány miatt ugyan átmenetileg zárva van a kollégium, azért a nevelőtestület tagjai fontosnak tartják, hogy az éves munkatervnek megfelelően, s a lehetőségeket figyelembe véve megtartsák a szokásos rendezvényeiket. 

 Így nem maradt el a Mikulás nap, s a karácsonyi ünnepség sem. Január 22-én pedig megemlékeztünk a Magyar Kultúra Napjáról is. Laczó Róbert tanár úr egy PPT-s összeállítást készített, amelyben emlékeztette a kollégistákat, hogy 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz szövegének a megírását. Az összeállítást minden nevelőtanár az internet segítségével eljuttatta a saját csoportja tagjainak.        
Az összeállításban egyebek mellett ezt írta a tanár úr: „Vers, melyben a költő Magyarországot és az e hazát szerető, védelmező és érte meghalni is kész magyar népet dicséri.  Versében felemlegeti történelmünk dicsőséges eseményeit és küzdelmeit, veszteségeit.  A bevezető és a záró versszakokban pedig Istent hívja segítségül, hogy végre boldogságban, békében élhessen e földön a magyar. Minden népnek van nemzeti himnusza, de ilyen, Istenhez szóló, védelmet kérő nem akad. Ezért is nevezzük Kölcsey Himnuszát a magyar nép imádságának. Ez az imádság örökre biztosította Kölcsey Ferenc halhatatlanságát, nevét a költő beírta minden magyar szívébe, a magyar irodalomtörténetbe. Ahogy a Himnusz öröklődik nemzedékről nemzedékre, úgy öröklődik Kölcsey Ferenc neve és emlékezete. A Himnusz – nemzeti fohászunk, az egész magyarság eszméjét, érzelemvilágát átjáró óda, imádság. Magyarságunkat, közös hitünket, akaratunkat fejezi ki.