Iskolánk névadója

Trefort Ágoston (1817-1888)

Trefort Ágoston külföldi eredetű értelmiségi családban született az akkori Magyarország északkeleti részén, Homonnán, 1817. február 7-én. Édesapja Trefort Ignác, édesanyja Beldovics Tekla. Apja sebészorvosként dolgozott, de az 1831-es kolerajárvány idején életét vesztette, és egy nappal követte őt felesége is. A házasságból három gyermekük született: Ágoston, Antal (†1820) és István (†1825). Az árván maradt fiút a gyermektelen Csáky Petronella grófnő fogadta örökbe, és biztosított számára jó nevelést. Homonnán kezdte elemi iskolai tanulmányait 1822-ben, majd 1826-ban az Eperjesi Katolikus Gimnázium tanulója lett. A rendkívül szorgalmas, jól tanuló fiú szó szerint éjt nappallá téve olvasott, tanult. Német anyanyelve mellett természetesen magyarul, továbbá latinul, szlovákul, franciául, angolul és olaszul is tudott. Tanult továbbá a Sátoraljaújhelyen a Piarista Gimnáziumban 1829-től és az Egri Líceumban 1831-től, majd Pestre került. A pesti tudományegyetem jogi karán kezdte meg az 1833/1834-es tanévet.. Az egyetemi tanulmányait már 18 éves korára befejezte. Ezután Eperjesen a kerületi táblánál végezte jurátusi gyakorlatát. Kora egyik legolvasottabb, legműveltebb embereként fontos szerepet játszott a korabeli nyugat-európai eszmék magyarországi meghonosításában, mert vallotta, hogy a fő cél „a magyar cultura előmozdítása a nyugati civilisatio ösvényén”.

Bölcsészeti és jogi tanulmányai mellett személyes úti élményeivel gyarapította tudását: osztrák, német, itáliai, francia, németalföldi, brit területek mellett megfordult Skandináviában, Oroszországban, Görögországban és Törökországban is. Az 1840-es években a fiatal reformer értelmiség egyik vezéralakja volt. Ekkor elsősorban közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, s így a Magyar Tudományos Akadémia már 1841-ben levelező tagjává választotta. Zólyom város követeként részt vett az 1843/44-es országgyűlésen, mert, másokhoz hasonlóan a megreformált városoknak a magyar polgári átalakulásban kitüntetett szerepet kívánt adni. Az 1844-ben az ún. centralista kör irányítása alá került Pesti Hírlap legtermékenyebb cikkírói közé tartozott. A centralisták (Szalay László, Csengery Antal, Trefort, Lukács Móric, stb.) bírálták az elmaradott vármegyei intézmény visszásságait és a nyugat-európai mintájú, parlamentáris, felelős kormányzás bevezetését sürgették. Trefort nézeteire nagy hatással volt jóbarátja, Eötvös József báró, akivel rokonságba is került, hiszen egy Békés megyei birtokos lányait vették feleségül.

Bár a mérsékelt Trefort egyáltalán nem volt forradalmi alkat, az 1848. áprilisi békés átalakulás után szerepet vállalt a megújult Magyarország vezetésében: a gazdasági kérdésekkel foglalkozó minisztérium államtitkáraként dolgozott szeptember végéig. Ekkor azonban, látva,
hogy az ellentétek erőszakos összecsapásba torkollanak, lemondott, és Eötvössel együtt Münchenbe távozott. Csak 1850-ben tért haza, és felesége birtokán, a Békés megyei Csabacsűdön telepedett le, megnősült ( neje Rosty Ilona), 5 gyermeke született: Ágnes, Edit, Ilona, Ervin, Anna, Mária. Itt gazdálkodott és családjának élt. 1860-ban Békés megye alispánjává, majd 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. Deák mérsékelt irányzatához csatlakozott, s az 1867-es kiegyezést is támogatta. Először csak országgyűlési képviselő volt, és 1867-ben az Akadémia rendes tagja lett. Kegyeletből csak Eötvös halála után egy évvel, 1872-ben vállalta el a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetését, hogy azután mind a mai napig ő legyen az, aki leghosszabb ideig állt e tárca élén, egészen 1888. augusztus 22-i haláláig. (Közben, 1876 és 1878 között a gazdaságért felelős minisztérium élén is állt.) Miniszterként ugyan sok tekintetben az Eötvös által lerakott alapokra épített – de ez az építkezés mind a mai napig meghatározó oktatási és kulturális intézményrendszerünkben. Ha pedig a Trefort minisztersége alatt létesített intézmények nagy számát azzal összefüggésben szemléljük, hogy 1873-tól a nyolcvanas évek végéig állandó takarékosságra kényszerült az állam a nagy költségvetési hiány és a jelentős államadósságok miatt, akkor értékelhetjük igazán a kultuszminiszter teljesítményét.

Trefort jelszava szerint tudomány, vagyonosság, egészség kell a sikeres országhoz, és miniszterként a „közértelmesség” előmozdítása volt a feladata. A tárcájához tartozó minden részterületet figyelemmel kísérte. Az Eötvös-féle népiskolai törvény nyomán az ő minisztersége alatt jutott közelebb az ország az általános elemi ismeretek tömegessé válásához, aminek érdekében népiskolák százait hozta létre. Korát megelőzve is fontosnak tartotta a nőnevelést, mert, mint mondta, „a nép erkölcsi, egészségi s anyagi jólétére nézve a nők igen fontos tényezők”. Az elemi iskolák színvonalának emelése érdekében állami ellenőrzés alá vette és fejlesztette a tanító- és tanítónőképzést, de liberális gondolkodóként a nem állami iskolafenntartók (a korban elsősorban a különböző vallásfelekezetek) szabadságjogait nem kívánta korlátozni. Sok nehézség árán 1883-ban elfogadtatta a középiskolai törvényt, mely létrehozta annak a gimnáziumi és reáliskolai képzésnek a kereteit, mely valóban európai színvonalú elitet hozott létre. Ezekből a középiskolákból olyan tudással kerültek ki a magyar fiatalok, amellyel Franciaországba vagy Angliában is megállhatták a helyüket. A XX. századi magyar Nobel-díjasok sikereit az ország anyagi teljesítőképességét szinte meghaladó módon fejlesztett középiskolákra, és így Trefort működésére is visszavezethetjük. Ezek közül is kiemelkedett az egyik szívügyének számító gyakorló gimnázium, az 1872-ben induló „Minta”, melynek mai épülete is Trefort miniszterségének eredményeként jöhetett létre.

Trefort azt vallotta, hogy az 1867-ben kivívott politikai önállóság mit sem ér, ha kulturális és gazdasági értelemben nem tudunk a nagy európai nemzetekhez felzárkózni. Az ő megfogalmazásában: az a cél, hogy „a tudományos élet nagy nemzetközi munkájában egy önálló és művelt nemzethez méltó részt biztosítsunk magunknak”. A szűkös anyagi lehetőségek közepette is mindent megtett a felsőoktatás fejlesztéséért. Minisztersége kezdetén, részben elődei érdemeként jött létre az ország második egyeteme, a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem, s ha a pénzhiány miatt nem is tudta megalkotni sem a
harmadik, Pozsonyba szánt egyetemet, sem a legkiválóbb egyetemisták kollégiumát, a majdani Eötvös Collegiumot, sokat áldozott a meglévő infrastruktúra fejlesztésére, bővítésére. A budapesti egyetem mai épületeinek jó részét (így a Múzeum körúti bölcsészkari vagy az Üllői úti orvosi épületeket) Trefort finanszírozta, s a kényszerű takarékosság az épületek egyszerű külsején látszott csak, de a bennük alkalmazott tudós oktatók szellemi színvonalán nem.

Trefort sokat tett a magyarországi művészeti élet fellendítéséért és a művészképzésért is. Közreműködött az Erkel Ferenc igazgatására bízott Zeneakadémia, a Benczúr Gyula vezetésével működő festészeti mesteriskola, az Iparművészeti Múzeum megalapításában. Minisztersége alatt indult el az Országos Rabbiképző és sokat tett a műemlékvédelemért is. Munkássága elismeréseként 1885-ben a Tudományos Akadémia elnökévé is megválasztották. Trefort Ágoston a reformkori magyar nemzeti liberálisok kiváló személyisége volt. Európai műveltségű, hazáját szerető értelmiségi és politikus, aki nem annyira önálló elméletek megalkotásával, hanem nagy eszmék színvonalas megvalósításával tett sokat Magyarország modernizálásáért.